Monó, az egyfülű manó sosem értette, miért is tolt így ki vele a Manóságos.
Egy fül! Egyetlen nyamvadt kis fülecske!
Perszeee, mindenki más meg kettőt kapott!
Forrt benne a szégyen és a keserűség, amióta csak az eszét tudta.
Nem mert a manók szemébe nézni.
Szégyellte volna kihúzni magát.
Végigfutott rajta az ijedtség, ha valaki megsimította a fejét.
Kerülte a manóbulikat.
A bújócskán kívül nem vett részt a játékokban.
Pedig hogy kérlelték!
Sokan felismerték, milyen kedves kis lélek bújik meg félénksége, csendessége mögött.
De hiába hívták, hiába könyörögtek, kuncsorogtak, rimánkodtak, Monó csak egyedül, kis szobájának magányos biztonságában érezte nyugodtnak magát.
Még a ∞-6. születésnapját is otthon töltötte, a négy fal között.
Szerencsére! Mert nem elég, hogy csak egy füle volt, de még az is vörösen lángolt szégyenében.
Megmagyarázhatatlan dolog történt ugyanis vele.
Szokásos délutáni szunyókálásából arra ébredt, hogy furcsa bizsergést érez a szíve tájékán.
Odanyúlt, megtapogatta, semmi különös.
Vett egy nagy levegőt, benn tartotta, kieresztette, de nem szűnt meg a zsibogás.
A házikó egyetlen, a szem elől elrejtett tükréhez botorkált, de nem látta sápadtnak magát.
Ekkor a tekintete lejjebb vándorolt, s ijedtében akkorát ugrott, hogy fejével meglódította a lámpabúrát.
De még a himbálózó fényben is tisztán látszott, hogy az bizony világít.
Mármint a szíve.
Narancsos-pirosasan, tompán, de bizony világít.
Rettenetesen meg volt rémülve.
Szívére szorította a kispárnáját, az ágya sarkába kuporodott, remegett a szája, folytak a könnyei.
Szerintetek szólt valakinek?
Kért egy nyugtató ölelést bárkitől?
Segítő kezek után nyúlt?
Hát nem.
Csak szorongott, csak reszketett, cidrizett és majrézott álló délután, egészen addig, míg a kimerültségtől el nem nyomta az álom.
Méghozzá egy olyan álom, ami mindent megváltoztatott.
Amiből megtudhatta, miért történik vele mindez.
Ti is megtudjátok majd – holnap.
Most aludjatok, olyan édesen és mélyen, ahogyan Monó hortyogott, nem sejtve még, milyen rendkívüli álom vár rá.
Utolsó kommentek